Az elmúlt években súlyos válsággal küzdő déli országokban az árak csökkenése, vagyis a dezinfláció jelenthet kockázatot a következő időszakban, de egy tartós, az egész eurózónára kiterjedő deflációs környezet kialakulása nem valószínű - derül ki a Coface legfrissebb elemzéséből. A deflációs kockázatot azonban komolyan kell venni, mert a tartós árcsökkenés rossz hatással lehet az országok gazdaságára, ezen keresztül pedig a cégek teljesítményére is. Bár Magyarországon évtizedes mélypontra csökkent az infláció, a Coface szakértői nem tartanak deflációtól, kedvező folyamatként értékelik a GDP várható 1,5 százalékos növekedését.

Az eurózóna déli régiójában lévő országoknak újabb kockázatokkal kell számolniuk, közvetlenül a térség egyik legsúlyosabb gazdasági kríziséből történő kilábalással párhuzamosan. Leginkább az árak alakulása, pontosabban azok csökkenése jelenthet gondot.

A legfrissebb adatok szerint tavaly decemberben az uniós államokban összességében 1, az eurózónában 0,8 százalékos volt az infláció, ami jóval elmarad az Európai Központi Bank által kitűzött, az árstabilitási szintet jelentő 2 százaléktól. Több euróövezeti országban negatív volt az infláció: Görögországban -1,8 százalék, Cipruson pedig -1,3 százalék, tehát az árak ezekben az országokban csökkentek. A Coface szakértői rámutatnak arra, hogy a deflációs környezetet eredményező árcsökkenés csak első látásra kedvező egy-egy gazdaságban, például a háztartások számára, ám hosszú távon minden gazdasági szereplő rosszul jön ki belőle.

A tartós árcsökkenés problémát okoz

A defláció azért veszélyes, mert mérséklődnek az árak, csökken a kereslet, az emberek a jövőbeni alacsonyabb ár reményében elhalasztják a vásárlásaikat. Ez pedig nyomot hagy a cégek működésén: részben az alacsonyabb bevételek miatt leépítéseket hajthatnak végre. A Coface szakértői felhívják a figyelmet arra is, hogy a defláció kialakulása csak elméleti veszély, de komolyan kell venni. Legfőképp azért, mert a deflációs környezetben a cégek teljesítményének visszaesése a hitelminősítésüket és áttételesen az egész gazdaságot kedvezőtlenül befolyásolhatja.

 Az elemzés szerint az eurózóna összesített adatai eltakarják a különböző országokra jellemző gazdasági különbségeket. Márpedig a deflációs kockázat azokban az országokban a legjelentősebb, amelyekben magas a munkanélküliség, csökken a bérszínvonal, valamint jelentős a vállalatok és az állam eladósodottsága. Épp ezért a dél-európai országok vannak a leginkább veszélyben.

 A Coface-elemzés Magyarorszára is kitér: a szakértők szerint elsősorban a kormányzati intézkedésre megvalósult rezsicsökkentés miatt a magyarországi infláció évtizedes mélypontra süllyedt. Ugyanakkor deflációs veszélyt nem látnak a hitelbiztosító elemzői, sőt, több pozitív trendre hívták fel a figyelmet. A Coface szerint az export támogatni fogja a fejlődést, a jegybanki hitelprogram eredményeként új munkahelyek jöhetnek létre és a bérek is emelkedhetnek. A Coface elemzői összességében a tavalyi 1 százalék után 1,5 százalékos GDP-növekedést várnak, ugyanakkor kockázatként felhívják a figyelmet arra, hogy a késedelmes hitelek aránya még mindig magas, és a magyar vállalatoknál a hitelkockázat szintje jellemzően fokozott.

A munkaerőköltségek alapján továbbra is vonzó a közép-európai régió

Bár Magyarország számos makrogazdasági mutatója kedvező, a bizalomhiányos környezet gátat szabhat a tartós gazdasági fejlődésnek – értettek egyet a Coface hitelbiztosító és követeléskezelő országkockázati konferenciájának szakértői. A résztvevők egyúttal hangsúlyozták, hogy a kiszámíthatóság szintén kulcsfontosságú a növekedési pálya megalapozásához, a gazdaság motorja pedig az export lehet.  A konferencián kiderült az is, hogy jövőre magára találhat az eurózóna, valamint a közép-európai régió a munkaerő-költségek alapján továbbra is vonzó térségnek számít.

Magyarország, valamint a régió gazdasági helyzete, ezen belül az export lehetőségei és kockázatai voltak a fókuszban a világ egyik legjelentősebb hitelbiztosítója, a Coface által rendezett, „Az exportkockázatok a törékeny gazdasági növekedési tükrében” című országkockázati konferencián.

Kiszámíthatóság nélkül nem megy

Az üzleti kockázatokról szóló előadások és kerekasztal-beszélgetések résztvevői egyet értettek abban, hogy a kiszámíthatóság nélkül nincs tartós gazdasági fejlődés. Kárpáti Gábor, a Coface ország igazgatója elmondta, hogy az export bővítése elengedhetetlen a gazdasági növekedéshez, ugyanakkor a kockázatok kezelése, áthárítása kulcsfontosságú a fenntartható növekedéshez. Bödőcs Róbert, a Nemzeti Külgazdasági Hivatal Üzletfejlesztési Főosztályának vezetője arról beszélt, hogy a kormányzati és EU-s lehetőségek tárháza rendkívül széles ahhoz, hogy elkötelezett KKV-k export piacokra lépését segítse, és befektetési lehetőséget biztosítson az itt befektetni kívánók számára. A hazai Start-Up vállalkozások nemzetközi terjeszkedési lehetőségeiről és a külső környezet által hordozott kockázatokról Molnár András, a Portfolion vezérigazgató-helyettese tartott előadást.

Rábai Dániel, a Continental AG country coordinatora, és Tibor Dávid, a Masterplast Group vezérigazgatója is kiemelte: cégeik látnak fantáziát a magyarországi beruházásokban, ezért döntöttek mindkét cégnél újabb magyarországi befektetésekről. Azonban a két vezető hozzáfűzte, hogy tervezhető, kiszámítható környezetre van szükség ahhoz, hogy a beruházások beérjenek, jövedelmezővé váljanak, valamint újabb beruházásoknak adhasson helyet az ország.

A bizalom mindennek az alapja

A makrogazdasági helyzetről és az exportlehetőségekről folytatott elemzői kerekasztal-beszélgetés résztvevői, köztük Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója rámutatott arra, hogy Magyarország számos makrogazdasági adata, köztük például a költségvetési hiány kedvező, ám a tartós gazdasági növekedéshez szükséges alapok még hiányoznak. Balatoni András, az ING elemzője a többiekkel egyetértve azt mondta, ahhoz, hogy tartósan növekedési pályára álljon az ország, a gazdaságban jelenleg érzékelhető bizalomhiánynak el kell tűnnie. Gyurácz Németh Iván az Export Kooperáció egyik alapítója, M27 ABSOLVO Consulting  Partnere kiemelte, hogy a KKV-k exportteljesítménye sajnos elenyésző, jóllehet erős KKV-kra nagy szükség van, hogy biztos bázisra épüljön hazánk exportja.

A Coface szakértői, Anca Dan, a közép-kelet-európai régió key account hitelvizsgálati vezetője, valamint Sielewicz Grzegorz, a Coface régiós elemzője arról beszélt, hogy a közép-európai régió továbbra is versenyképes, és a külföldi cégeket befektetésre tudja ösztönözni részben az alacsony munkaerőköltségekkel. Míg Norvégiában 48,3 euró (több mint 14 ezer forint) egy munkaóra költsége, az euró zónában 28 euró (8300 forint), addig Magyarországon 7,5 euró (2235 forint). A munkaerőköltségek szempontjából vonzónak számító közép-európai régióban azonban jelentősek a különbségek: Romániában 4,4 euróra (1311 forint), Bulgáriában 3,6 euróra (1070 forint) jön ki egy óra munkaköltség, ezek pedig jóval elmaradnak a régió egyik legmagasabb értékét produkáló Csehországtól, ahol 10,6 euróba (3158 forint) kerül egy munkaóra, nem beszélve a szlovéniai 14,9 eurós (4440 forint) értékről.

Munkaerőköltség az európai országokban (euró/óra)

A konferencián külön téma volt Németország, mint exportőr. A Coface szakértői előadásukban utaltak arra, hogy bár Németország már nem a világ legnagyobb exportőre, mivel Kína megelőzte, de továbbra is megkerülhetetlen tényező. Németország legfontosabb kereskedelmi partnere Franciaország, a második az Egyesült Államok, Kína pedig az ötödik helyen szerepel. A Coface elemzéséből az is kiderült, hogy Magyarország számára Németország a legfontosabb kereskedelmi partner, ám Magyarország csak a 17. helyen áll Németország kereskedelmi rangsorában.

Jobb lehet a környezet

A konferencián a Coface szakemberei ismertették előrejelzésüket, amely összességében a javuló környezetet valószínűsít a világgazdaságban 2014-ben. A hitelbiztosító előrejelzése szerint a világgazdaság idén 2,5 százalékkal növekedhet, jövőre pedig 3,1 százalékra gyorsulhat az ütem. Az euró zóna kilábalhat a gödörből, a Coface-prognózis szerint az idén várható 0,4 százalékos visszaesést 1 százalékos fejlődés válthatja jövőre. Ebben főszerepet játszhat a magyar gazdaság szempontjából kiemelkedő fontosságú Németország, ahol a Coface szakértői ebben az évben 0,6, jövőre pedig 1,8 százalékos GDP-bővülést valószínűsítenek.

A világ GDP-je három éven át tartó folyamatos lassulás után 2014-ben vélhetően növekedésnek indul: várhatóan 3,1%-kal bővül, szemben a 2013-re prognosztizált 2,5%-kal. A felfelé mutató tendenciát leginkább az eurózóna talpra állása, illetve az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság 1,2%-ról 1,5%-ra erősödő gazdasági növekedése vezérli. Az Egyesült Királyságban az üzleti- és a fogyasztói bizalom 2013 végére, de főként 2014-ben a korábbinál nagyobb növekedést mutat. Az alacsony munkanélküliségi ráta pedig biztosítja a lakossági fogyasztás szinten maradását. Ebben a Bank of England által bevezetett, a háztartások hitelfelvételét könnyítő különböző megoldásai is nagy szerepet játszanak. Japánban a gazdasági aktivitás jelentős gyorsulást mutat (a növekedés 1,9%-ra tehető)  a Bank of Japan által 2012 vége felé elindított monetáris enyhítést célzó lépéseknek  köszönhetően.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy az ösztönző intézkedések hatásai fokozatosan kikopnak majd 2014 folyamán. Annál is inkább, mivel olyan költségvetési megszorítások lépnek majd érvénybe, mint például az áfaemelés.  A várakozások szerint azonban a növekedés mérsékelt szinten marad (+1,4%). A fejlettebb gazdaságok erőteljesebb növekedési kilátásaiból bizonyos mértékben a feltörekvő piacok is profitálhatnak a külkereskedelem révén. Legtöbbjük azonban – különösen a legnagyobbak – még a válság előtti szinteket sem éri majd el.

A németeket fele annyiért hitelezik, mint az olaszokat

A második negyedéves GDP-adatok az eurózóna fellendülésére utalnak: egymást követő hat negyedév recessziója után a növekedés visszatért a pozitív tartományba. Németország és Franciaország is pozitív növekedést mutat, hiszen negyedéves összevetésben 0,7%-os, illetve 0,5%-os emelkedés tapasztalható. Olaszország és Spanyolország még mindig a negatív tartományban maradt, azonban a recesszió mértéke mindkét országban jelentősen csökkent.

Szemben a 2013-ra várható 0,4%-os visszaeséssel az eurózóna gazdasága előreláthatóan 1%-kal bővül 2014-ben, ami már pozitív, ám még mindig meglehetősen erőtlen bővülést jelez. Ez is visszatükrözi a legfontosabb mutatók, így a monetáris unión belüli üzleti bizalom és az ipari termelés közelmúltban történt javulását is, hiszen egyes vállalatok – elsősorban az exportáló feldolgozóipari ágazatokból – újbóli beruházásokba kezdtek, miután sikerült visszaállítaniuk az árrést és profitáltak a versenyképesebb árakból.

Ugyanakkor – bár az Európai Bizottság visszafogta a kiigazítás ütemét és elhalasztotta egyes költségvetési célok teljesítésének határidejét – a költségvetési konszolidáció továbbra is lassítja az euróövezet növekedését a jövő évben. Emellett az eurózóna gyorsulását továbbra is visszafogják a szigorú banki hitelfeltételek, főként Spanyolországban és Olaszországban. A monetáris politika csatornái e két országban továbbra is jórészt átjárhatatlanok maradnak: az EKB által meghatározott alacsony alapkamat nem tükröződik vissza a vállalatok és háztartások számára kínált banki hitelkamatokban.

Az egységes európai alapkamat ellenére a német és francia vállalati és lakossági ügyfelek közel féláron jutnak hitelhez spanyol és olasz társaikhoz képest. Ez utóbbi két országban az 1-5 éves futamidejű hitelek átlagos kamatlába közel 6 százalék. Az eltérés a spanyol és az olasz államadósság fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmakkal magyarázható. A költségvetési konszolidáción kívül a hitelkamatok szóródása az egyik fő tényezője annak, hogy miért alakult ki jelentős növekedésbeli eltérés az euróövezet egyes országai között.

Német motor Európában

Németország várhatóan ismét a gazdasági növekedés éllovasa lesz: 1,8%-os bővülés növekedés jósolható jövőre. Mind a lakossági fogyasztás, mind a magánberuházások mérsékelt növekedése valószínűsíthető az idei esztendőben. A lakossági fogyasztás megnövekedhet az alacsony munkanélküliségi ráta, a viszonylag magas bérnövekedés és a lakossági megtakarítások visszaesése következtében. Mindez pedig az építőipar pozitív kilátásaiban is látható.

Franciaországban, ahol 2014-ben 0,6%-os GDP-növekedéssel számol a Coface, a lakossági fogyasztást továbbra is adóemelések (például a januári ÁFA-emelés), valamint a nagymértékű munkanélküliség és a tartósan magas megtakarítási ráta fogja vissza. Ennek fényében az építőipar továbbra is ballasztként húzza vissza a gazdasági növekedést,  annál is inkább, mivel a lakásárak túlértékeltek.

Olaszországban a háztartások szabadon felhasználható jövedelme a még mindig magas munkanélküliségi ráta ellenére valamelyest regenerálódott: a 2012. év végén tapasztalt 2,9%-os éves visszaeséshez képest 2013 második negyedévében már 0,3%-os éves növekedés volt tapasztalható). A költségvetési hiány ledolgozásának felgyorsítására a közelmúltban tett intézkedések nyomán némiképp bővülhet a magánberuházások mértéke annak ellenére, hogy a korábbi időszakokhoz képest a hitelezési feltételek szigorúak maradnak. Spanyolországban  a fejlettebb piacokon elért versenyképesebb árból származó bővülés és az ottani gazdasági kilátások erősödése nyomán az export erőteljes növekedése várható. Ugyanakkor a hazai keresletet továbbra is korlátozza a rendkívül magas (még mindig 26% fölött álló) munkanélküliségi ráta, a magánszektor nagyfokú tőkeáttétele, valamint az ingatlanszektor folytatódó korrekciója: az eladatlan lakások száma még mindig nagyon magas (kb. 780 ezer). Olaszországhoz hasonlóan a vállalkozások szenvednek a magánberuházásokat szinte megfojtó szigorú hitelfeltételektől.

Kockázatok

Arra számítunk, hogy az eurózóna valamelyest magához tér, ám alapvető forgatókönyvünk szerint a talpra állás meglehetősen ingatag marad (Németország kivételével). Ebben a környezetben az államadósság GDP-hez viszonyított mértéke tovább nő, a munkanélküliségi ráta viszonylag magas szinten marad az övezet legtöbb országában. Ezért – még abban az esetben is, ha nem e forgatókönyv szerint történnének az események – a társadalmi elégedetlenség következtében kialakuló belpolitikai válság kockázatát nem lehet teljesen kizárni, elsősorban Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban és Olaszországban.

Egy-egy hasonló forgatókönyv különböző csatornákon keresztül kedvezőtlenül hatna a gazdasági tevékenységekre. Az esetlegesen elhúzódó politikai bizonytalanság aláássa az üzleti bizalmat, s ezáltal visszafogja a magánberuházásokat. Ennek nyomán megugranak az államkötvény-hozamok, ami persze negatív hatást gyakorol a vállalati és a lakossági hitelfeltételekre. Egyrészt, az államkötvény hozamok emelkedése magasabb vállalati kötvényhozamot eredményez, ami kedvezőtlenül hat a nagyvállalati finanszírozási kondíciókra. Másrészt, az emelkedő államkötvény-hozamok negatív hatást fejtenek ki a helyi bankok forrásbevonási feltételeire.  Ezért a szuverén országkockázatnak nagyobb mértékben kitett bankok hajlamosabbak ennek nyomán megemelni a lakossági és vállalati hitelek kamatát. A szigorúbb hitelfeltételek kedvezőtlenül hatnak mind a lakossági fogyasztás, mind a magánberuházások alakulására.

A bankszektor ellenállóképességével kapcsolatos kockázatok megújulása nem csak társadalmi elégedetlenséget válthat ki, hanem az országkockázati felár megugrásához is vezethet. A mintegy 130, az Európai Unió országaiban működő bankon elvégzett új stresszteszt és eszközfelülvizsgálat eredményei 2014 közepén kerülnek nyilvánosságra. Több nagyméretű európai bank pénzügyi stabilitására vonatkozó aggodalmak kiújulása ennél fogva a pénzpiacok nagyobb fokú volatilitásához, valamint magasabb kötvénykamatokhoz vezethet, annál is inkább, hiszen a legtöbb euróövezeti országban már a bankok birtokolják az államkötvények zömét.

Mindennek tükrében nehéz felmérni, hogy egy-egy ilyen sokk milyen hatással lenne az eurózóna gazdasági tevékenységére. Amennyiben a fent vázolt kockázatok közül akár csak egy is bekövetkezik, a válságnak az eurózóna egészére kifejtett hatásának pontos mértéke a többi ország és az euróövezet intézményeinek reakciójától függ. Különösen a Spanyolországban, vagy Olaszországban esetlegesen bekövetkező politikai válság nyomán elszaladó államkötvényhozamok vezethetnek ahhoz, hogy az EKB új kötvényvásárlási programot hirdessen meg, kiváltképp, ha a spanyol, illetve olasz tízéves államkötvények kamata visszatér a 6,5-7,0%-os sáv közelébe. Jelenleg mindkét papír távol áll ettől (október közepén 4,20 %-on áll mindkettő). Ennek a kockázati forgatókönyvnek az értelmében a várakozásaink szerint az EKB ismét módosítja kötvényvásárlási szabályait, és a másodpiacon is vásárol kötvényeket még akkor is, ha sem Spanyolország, sem Olaszország részéről nem érkezik ilyen felkérés az OMT keretében.  Azonban nem valószínű, hogy az EKB azelőtt reagálna, hogy a spanyol és az olasz hosszú lejáratú államkötvények kamata elérné a 6,5-7,0 %-os küszöböt. Ahogy ezt már az előzőekben részleteztük, a jelenlegi szintekről a 6,5-7,0 %-os sávba történő ugrás negatív hatást fejt ki a GDP-növekedésre.

Kelet-Közép-Európának adhat lökést az eurózóna

Az elmúlt években a kelet-közép-európai régió gazdaságai különösen megszenvedték az euróövezet recesszióját, ezért Nyugat-Európa talpra állása pozitív hatást gyakorol Kelet-Közép-Európára is, főként a nyitott gazdaságokra. Például, Csehország exportjának kétharmada az eurózóna tagországaiba irányul. Az ország gazdaságában jövőre pozitív növekedés következik be a két éven át tartó folyamatos recesszió után. Az export mellett azonban a belföldi kereslet is tovább szenved a különböző korlátok miatt. Először is, a szigorú hitelfeltételek komoly mértékben visszafogják a vállalati beruházásokat, olyannyira, hogy a magánszektor hitelállományának növekedése egyes országokban (pl. Magyarországon) még mindig a negatív tartományban tartózkodik, míg a több állam zömében (pl. Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Romániában) pozitív, ám alacsony értéket mutat.

A 2012 novembere és 2013 júliusa között a 225 bázispontos jegybanki alapkamat-csökkentés ellenére Lengyelországban a hitelállomány továbbra is lassú ütemben növekszik, ugyanis a bankok tartalékként halmozzák fel ezt az extra likviditást, vagy arra használják, hogy pénzügyi instrumentumokat (például lengyel államkötvényt) vásároljanak ahelyett, hogy új hitelek bocsátanának a magánszektor rendelkezésére. Másodsorban, a lakossági fogyasztást továbbra is visszafogja a térségben tapasztalható magas munkanélküliségi ráta, ami annál is súlyosabb, ugyanis a munkanélküliek egyre nagyobb aránya egy évnél régebben veszítette el a munkáját (ez az arány már meghaladja az 50 százalékot Lengyelországban és a Baltikumban).

Végül az államadósság folyamatosan nőtt 2008 óta, és jelenleg is magas szinten áll a régió több országában, különösen Magyarországon, Szlovéniában, Szerbiában és kisebb mértékben Lengyelországban is. Ennek fényében további költségvetési megszorítások válnak szükségessé a GDP-hez viszonyított államadósság mértékének stabilizálása érdekében, ez pedig továbbra is visszahúzó erőt jelent a szóban forgó országok gazdasági tevékenységére nézve.

Ismét Lengyelország végzett az élen, Magyarország pedig feljött a második helyre, megelőzve Romániát – derül ki a Coface nemzetközi hitelbiztosító Top 500 című kiadványából, amely a kelet-közép-európai régió ötszáz legnagyobb vállalatát rangsorolja. Az elemzés felemás képet mutat, bár az érintett cégek árbevétele nőtt éves szinten, a nyereség 30 százalékkal esett. Kedvezőtlen az is, hogy a fizetésképtelen cégek aránya a háromszorosára nőtt.

Ötödik alkalommal publikálta a kelet-közép-európai vállalatok teljesítményéről szóló elemzését a Coface, a világ egyik vezető hitelbiztosítója. A Coface CEE Top 500 című felmérés árbevétel alapján rangsorolja a térség legjelentősebb vállalatait, de vizsgálja a társaságok létszámának, nyereségének, fizetőképességének alakulását is, valamint sorrendbe állítja a különböző ágazatokat.  

A Coface elemzése alapján felemás kép rajzolódik ki a vállalatok teljesítményéről. A Top 500-ba tartozó társaságok az elhúzódó válság ellenére az előző évhez képest 5 százalékkal 628 milliárd euróra növelték összesített árbevételüket. A nyereség ugyanakkor jelentősen, 32 százalékkal - a 2011-ben elért 30 milliárdról - 20 milliárd euróra zuhant.  

Magyar ezüst

A legtöbb vállalatot - 2011-hez hasonlóan - Lengyelország delegálta a friss toplistába: az ötszáz legnagyobb vállalat közül ugyanis 171 lengyel. Ezek a társaságok összesen 6 százalékkal 234 milliárd euróra növelték árbevételüket, nettó nyereségük pedig 30 százalékkal 8,46 milliárd euróra olvadt.

Magyarország jól szerepelt, a magyar cégek ugyanis a második helyet szerezték meg: az ötszázas listán 66 magyar cég szerepel, ezzel 13,2 százalékos részesedésük van a rangsorban. A Coface elemzése kiemeli, hogy bár a magyar GDP 1,7 százalékkal visszaesett 2012-ben, a Top 500-ban szereplő cégek szerény mértékben, 2,2 százalékkal 240 milliárd euróra növelték a árbevételüket. A nettó eredmény azonban náluk is csökkent, 27,5 százalékkal. Ezért a Coface szerint hitelbiztosítási szempontból fokozottan kell figyelni Magyarországot.

Az ötszázasok térképe

Az országok szerinti bontás alapján Románia lett a harmadik, az ország 54 vállalattal képviselteti magát a Top 500-ban. Ugyanakkor az érintett román vállalatok az összesített árbevétel és nettó nyereség alapján csak az ötödik helyen szerepelnek. Ukrajna teljesített a leggyengébben az előző évhez képest, elvesztette az országok közötti összevetésben 2011-ben megszerzett dobogós helyét, ráadásul 28 vállalata kiesett a Top 500-as listából.

2012 és 2013 nehéz évnek bizonyult még Európa feltörekvő országai számára is, ám az ötszáz legnagyobb vállalatra vonatkozó elemzésünk jól mutatja, hogy a régió még a gazdaságilag nehéz időkben is rendelkezik növekedési potenciállal. Kelet-Közép-Európa vezető vállalatai 5 százalékkal növelték bevételüket és megmutatták, hogy nem csak a régió, hanem Európa és a fő kereskedelmi partnernek számító országok számára is jelentőséggel bírnak” – értékelte a Coface elemzését Katarzyna Kompowska, a Coface közép-európai igazgatója.

Nyomasztó fölényben az olajipar

Az egy évvel korábbi felméréshez hasonlóan 2012-ben is az olaj- és gázipar vitte a prímet az ágazatok között. A szektor 65 vállalata szerepel a Coface CEE Top 500-ban, árbevételük 162 milliárd euróra rúgott tavaly. A második az energetika, jócskán lemaradva: az ágazat 51 toplistás vállalatának 76 milliárd eurós tavalyi összárbevétele ugyanis kevesebb mint a fele az olaj- és gázipari társaságok bevételének.

A harmadik helyre az autóipar futott be: 42 vállalat 63 milliárd eurós árbevételt mutatott fel, köszönhetően elsősorban a csehországi, szlovákiai és a Magyarországon működő autóipari vállalatoknak. A Coface elemzése kiemeli, hogy a legjobb teljesítményt az autóipari vállalatok mondhatták magukénak, köztük a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary, vagy a Ford Romania. A szektor nettó nyeresége 33 százalékkal esett, ám 6500 új munkahelyet hoztak létre az autóipari vállalatok az elmúlt évben a régióban.

Jelentős eltérések régión belül

A Coface-elemzésből kiderül az is, hogy a kelet-közép-európai országok összesített gazdasági teljesítménye visszafogott. A régióban az éves átlagos növekedés 1,2 százalékos volt, míg a feltörekvő piacokon 5 százalékos bővülést ment végbe. A kedvezőtlen környezetre utal a Coface szakértői szerint, hogy 2011 óta a csődök száma a háromszorosára emelkedett a régióban, ráadásul az idén további emelkedés várható ezen a téren.

Az elemzés szerint számos szempontból jelentős a szórás a térség országai között. Vannak stabilan növekvő országok, miközben akadnak, amelyek recesszióval néznek szembe. A komoly eltéréseket mutatja az egy főre vetített GDP is, Ukrajnában például 3 ezer euró, miközben Szlovéniában 17 ezer euró ez az érték. A régiós különbségéket érzékeltetve a Coface arra is rámutat, hogy drasztikus mértékben nőtt a fizetésképtelenségi ráta Bulgáriában, Horvátországban, ezzel szemben Észtországban és Lettországban nagyon pozitívan változott a helyzet.

A teljes angol nyelvű elemzés itt található.  

Komoly gondokkal küzd a magyar húsipar, ezen belül elsősorban a sertéságazat, amely az átlagosnál rosszabb kockázati minősítéssel rendelkezik hitelbiztosítási szempontból – derül ki a Coface hitelbiztosító friss elemzéséből, amely szerint a magyar vágóhidak, húsfeldolgozók versenyképessége elmarad a nemzetközi vetélytársaktól. Az elemzés szerint az ágazat problémáira az EU által nem engedélyezett fordított áfa bevezetése lehetne az egyik megoldás.

Évek óta nehéz helyzetben van a magyarországi húsipar, ezen belül is a sertéságazat. A szektor válságát jelzi, hogy az elmúlt egy évben három nagy tradicionális hazai húsipari szereplő (Kapuvári Hús, Gyulai Húskombinát és Pápai Hús 1913) is csőd- illetve felszámolási eljárás alá került. A kormány által stratégiailag kiemelt jelentőségű vállalattá minősített, a pápai önkormányzattól áprilisban 1,3 milliárd forintos tőkeinjekcióhoz jutó Pápai Hús július 9-én kért csődeljárást saját maga ellen.

Az évszázados hagyományokkal rendelkező, a múlt évet 17 milliárd forintos árbevétel mellett 1,8 milliárd forintos adózás utáni veszteséggel záró pápai húsüzem egyszer már megmenekült , amikor 2009-ben a felszámolás alatt álló jogelőd céget megvásárolta egy termelőkhöz kötődő csoport. Az viszont egyelőre kérdéses, hogy a Pápai Hús képes lesz-e talpra állni – derül ki a Coface hitelbiztosító új, húságazatról szóló elemzéséből.

Problémák sora

Az évek óta nehézségekkel küzdő sertéságazatot a kormány is jól látható módon kiemelten kezeli, azonban az állami segítségnyújtás sem feltétlenül garantálja a sikert. Az viszont kétségtelen, hogy a kormányzati tervekben említett források ráférnének a szektorra, mert a sertéságazat, tágabban véve pedig az egész magyar húsipar komoly gondokkal küzd. A csalás melegágyának számító 27 százalékos áfakulcs csak egy a sok probléma közül, sok cégnél gondot okoz a hatékonyság hiánya. A magyar vágóhidak sok esetben az elmaradt fejlesztések miatt ugyanis korszerűtlenné váltak, ez újabb versenyhátrányt eredményez számukra. Ugyanakkor arra is van példa, hogy a korszerűsítést végrehajtó vágóhidak nem feltétlenül tudják kihasználni a bővített kapacitásukat.

Ráadásul az összefogás és a megfelelő érdekérvényesítés sem sorolható a szektor erényei közé – ismertette a legfontosabb problémákat Szilágyi Péter, a Coface szakértője. Az elemző szerint jól jellemzi az ágazat helyzetét, hogy a transzparensen működő nagy húsipari cégek évek óta jelentős veszteségeket termelnek, mérleg szerinti veszteségük 2011-ről 2012-re csaknem duplájára ugrott, így meghaladta a 12 milliárd forintot.

Rossz osztályzat

Kedvezőtlen helyzete miatt a húsipar követelésbiztosítási, hitelezési és kockázati szempontból az átlagnál rosszabbul áll. „Ha 1-től 10-es skálán utóbbi a legjobb osztályzat, akkor a húsipari cégek jellemzően az 5-ös szint alatt helyezkednek el, ami az átlagnál magasabb kockázatot jelent” – tette hozzá a Coface szakembere.

Az elemzés szerint bár vannak tervek arra, hogy egy-egy cég korszerű, jelentős kapacitású vágóhidat, feldolgozóüzemet hozzon létre Magyarországon, ám ezek a beruházások az ágazati problémák és anomáliák miatt egyelőre nem kezdődtek meg.

Jól jönne a fordított áfa

A vidékfejlesztési tárca által kidolgozott sertésstratégia szerint hét év alatt a jelenlegi 3 millió alatti sertésszámot 6 millióra kellene növelni. A jövőben több száz milliárdos forrással számol a stratégia, amely az idén 2,6 milliárdos keretet biztosít támogatásokra. Szilágyi Péter a stratégiáról elmondta: „ez az elhatározás üdvözlendő, ugyanakkor a jelenlegi és leendő sertéstartók kedvét a különböző támogatásokon kívül nyilván azzal lehetne tovább fokozni, ha a sertésfeldolgozó húsipari cégek helyzete és az iparági környezet normalizálódna. Nagy hangsúlyt kellene fektetni az iparágban jelentősnek mondott feketegazdaság felszámolására, a modernizációra, a technológiai fejlesztésekre és a magasabb haszonkulcsú feldolgozott termékek gyártására”. Hozzátette: „az ágazati kapacitások racionalizálását és az ágazati szereplők együttműködési lehetőségeinek megteremtését is meg kellene vizsgálni”.

A Coface-nál úgy látják, hogy bár az Európai Unió tavasszal nemet mondott a fordított áfa bevezetésére a sertéságazatban, ez fontos lépés lenne az ágazat stabilizálása szempontjából. A lépés már rövid távon, akár néhány hónapon belül a piac jelentős tisztulását eredményezhetné. A szakmai szervezetek és a Vidékfejlesztési Minisztérium által kért áfacsökkentés a Coface szakértői szerint a fogyasztók számára ugyan mindenképpen kedvező lehet, de az ágazat problémáira nem feltétlenül jelentene megoldást. Ebből a szempontból kockázatot jelentene többek között, hogy az adócsökkentésből adódó többletet milyen mértékben nyelik le az értékesítési lánc tagjai, tehát nem feltétlenül vagy nem teljes egészében jelenne meg a többlet a húsipari vállalatoknál.

Ennyit költöttünk az interneten világszerte!

Tavalyelőtt 680 milliárd euróra rúgott a globális elektronikus kiskereskedelmi forgalom,
ez forintban közel 200 ezer milliárd forintot jelentett - az akkori magyar GDP hétszeresét.

Az elektronikus kereskedelem fittyet hányt a válságra, 2011-ben jókorát nőtt a forgalom - derül ki a Coface közelmúltban publikált elemzéséből, amely az internetes kereskedelem mellett a kockázatos iparágakkal is foglalkozik. 

Bár a globális kiskereskedelmi forgalomhoz képest marginális a neten elköltött összeg, azért a 680 milliárd euró igen szép summa. Ez forintban – mostani árfolyamon – irdatlan pénzt jelent. 197 880 000 000 forint. Tehát közel 197 ezer milliárd forint, ebbe a 2011-es magyar GDP hétszer belefér.

Elektronikus kereskedelmi forgalom eloszlása (2011)

Forrás: IMR, Coface Panorama

Az elemzésben szereplő prognózis szerint ráadásul további jelentős bővülésre lehet számítani: 2020-ig a teljes forgalom 15 százalékát adhatják a netboltok, szemben a mostani 8 százalékkal. Európa és Észak-Amerika egyébként most pariban van egymással, az említett 680 milliárd eurós összeg 35 százalékát, utóbbi pedig 33 százalékát mondhatja magáénak. 

Az elemzés lejátszik egy Franciaország- Egyesült Királyság meccset is a kiskereskedelmi szektorban. A franciák nyertek, mivel az élelmiszerek  nélkül a kiskerforgalom 479 milliárd euró volt a franciáknál, az angoloknál pedig 408 milliárd volt tavaly. A végeredményből azonban az is kiderül, hogy a britek jobban szeretnek költekezni az interneten: az Egyesült Királyágban 90 milliárd eurót tett ki az elektronikus forgalom, míg a franciák ennek csak a felét hozták össze. 

Színes lett a rizikótérkép

Az elemzés másik része kockázat szerint osztályozza a gazdasági ágazatokat a különböző kontinenseken. A rizikótérképen a feltörekvő piacokhoz sorolt ázsiai, valamint az észak-amerikai és európai szektorok szerepelnek.

Európa rossz eredményt ért el: a recessziós környezet miatt nincs olyan ágazat, ahol mérsékelt lenne a kockázat. Az európai fémiparban a legkiábrándítóbb a helyzet, amelyet rendkívül rizikósnak mutat a térkép, de piros jelzést kapott az autóipar, a fa- és papíripar, az építőipar és az elektronikai ágazat, ami magas kockázatot jelent.

Észak-Amerika jobban áll, ott csak a fémipar kapott piros lapot, a többiek közepes osztályzatot szereztek. Ázsia szerepelt a legjobban, ott négy szektorban (gyógyszeripar, kiskereskedelem, vegyipar, autóipar)  is bátran lehet nyomulni, mert ezek mérsékelt rizikóval működnek.

A teljes angol nyelvű elemzést itt olvashatja el.